Megjelenése

Testhosszuk 15-20 cm körüli, a farok 10- 14 centiméteres, testtömege évszakól és nagyságtól függően 50- 180gramm. Bundájuk alapszíne sárgásbarna, rajta öt hosszirányú sötét csíkkal, tapintása lehet egészen selymes, vagy durvább, sprőd is. Hasuk szürkésfehér.

Hazánkban az esetek 99 százalékában az emberek az óvilági csíkos mókust tartják házi kedvencként. Ennek 2 színváltozata a leggyakoribb, a barna alapon sötét csíkos mókus, valamint a fehér - de nem albínó- tibeti csíkos mókus, amely picit nagyobb, fehér bundáját 5 fahéjszínű csík díszíti. Egy helyen olyan meghatározást olvastam, hogy a tibeti mókus az amerikai csíkos mókus (tamias striatus) egyik színmutációja. Ezt nem tartom valószínűnek, mert sok fényképet néztem meg, és még a világos, vagy részben albínó amerikai egyedeknél is megfigyelhető a jellegzetes csíkozottság, a zömökebb testfelépítés. A tibeti mókus csíkozása azonban a burundukra hasonlít, testfelépítése is karcsú, nyúlánk. Alapvető viselkedésbeli különbségek az egyes burunduk színváltozatok között nem tapasztalhatóak, csak néhány apróság. Leggyakrabban a tenyésztők a két alfaj egyedeit pároztatják, amely így vegyes almokat eredményez (a kölykök nem lesznek foltosak, csak ritka, kivételes esetekben!), ez ötvözi az egyes tulajdonságokat, de lényegi eltérés így sem lesz tapasztalható.

Németországban a hosszú tenyésztésnek köszönhetően sokkal változatosabb színmutációk találhatóak meg. Az általános vadas színtől kezdve a világos barnás (ezt fahéjnak nevezik), a tibeti, a teljesen vajszínű (ezt ezüstnek hívják), és a különböző mértékben foltos példányok is előfordulnak. Információim szerint Ausztriában egyes tenyészetekben már 50%- ban foltos (tibeti- szibériai keverék) mókuskák is vannak már. Eladósorban egyszer sem találkoztam még ilyen foltos példányokkal. Nekem 2013-ban született egy nőstény mókusom, amelynek a feje tetején volt egy fehér folt, és a lábujjai is fehérek voltak, valamint vásárolnom sikerült egy hím mókust, amelynek a farka egyharmada fehér.

Nagy általánosságban 3 eltérő méretcsoportra oszthatjuk a hazai csíkosokat. A kisebb testű csíkosok a kínai alfaj tagjai, a nagyobb, dúsabb farkú, szebb testűek a szibériai alfaj képviselői, a fehér és a barna keveréke szintén egy nagyobb példány, mivel a tibeti csíkos móki nagyobb testfelépítésű, illetve létezik egy hazánkban ritkán előforduló óriás testű csíkos mókus is. Ezek jobbára csak külföldi tenyészetekben találhatóak meg, horribilis áruk van, nehezen szaporodnak. Az, hogy az egyes említett mókusfélék pontosan melyik alfajt képviselik, lehetetlen megmondani genetikai vizsgálat nélkül, mert nem találni az interneten fényképeket, és annyira össze vannak keveredve már az egyes alfajok, hogy tiszta vérvonalú mókus szinte nincs is.